Legolas éneke a tengerről
A Tenger, a Tenger vár! A sirályhad víjjog, Tombol a szél ma, fehér habokat vet a szirtfok. Nyugatra, nyugatra, a nap is oda bólong; Hallod-e szavukat, szürke hajó, mondd? Embereim szava szól, kik előttem járnak; Már jövök, én sem bújok, bár itt óvnak az ágak. Ég veled, otthon, órák s évek hullnak romolva; Vigyen a vizek hátán a magány jelképe, vitorla! Végső Part, hullámaid itt még fájnak a szívnek, Elveszitett sziget, édesen árad rólad az ének, De vár Eressea, Tündehon, ott nem lel soha szem ránk, Ősz sincs, nyár lobog egyre, örökre miénk ez a szent láng!
|